Tizenegyedikes voltam, és elég apatikus. Nem akartam senkit. A barátaim mellettem álltak, de tudtam, keveset értenek abból, ami bennem zajlik, de ez rendben is volt így. Elmeséltem, amit el tudtam mesélni, de többet nem tehettem, és ők sem tehettek többet annál, hogy…

Tizenhat voltam. Szerettem valakit, aki játszott velem. Kezdtem megvetni mindent és mindenkit magam körül. Emlékszem, szilveszter napja volt. Azt nem tudom, kikkel töltöttem, ez minden évben változó, de arra emlékszem, hogy megfogadtam éjfélkor, hogy keresek valakit magam mellé. Nem…

Az osztályomat sosem szerettem, ahogy ők sem szerettek engem. Más úton jártam, mint ők, leszámítva azt az egy-két kivételt, akik megértettek engem, és akiket én is megértettem. Nem is igazán érdekeltek. Folyamatos vitákba keveredtem velük, legtöbbször homlokegyenest eltért a…

Azon az estén Vele beszélgettem. Akkoriban még MSN-en volt erre lehetőség, és olyan nagyon örültem, hogy egyáltalán szóba áll velem. Persze elég rideg volt, és elég távolságtartó, bizonyára tisztában volt vele, hogy ő áll nyerésre, és éreznie kellett, hogy mennyire…

Nem tudom, hanyadik nap volt pontosan. Abban szinte biztos vagyok, hogy az első héten történt. Szerelmes lettem, de ez nem az a sejtelmes vonzás volt, amit ismertem. Belémcsapott, mint egy villám, és tényleg porig égtem tőle. Nem volt szép nő, inkább óriása volt a kisugárzása, és…

Kisiskolás koromban nemigen találtam a helyemet, eleinte visszahúzódó voltam, féltem, hogy elrontom a dolgokat. Igen, a DOLGOKAT, úgy általában, mindent. Nagyon elesettnek éreztem magamat, de azért szereztem barátokat is. A szerelemmel elfelejtettem foglalkozni, egészen addig, amíg a…

Sosem voltam lázadó, ha lázadtam, legfeljebb magam ellen, a legbelső lényegem ellen tettem. Talán a mai napig is. Nem azt keresem, amit elvesztettem, hanem azt, amit sohasem találtam meg: magamat. Azt tudtam, egészen kicsi koromtól, hogy valami nincs rendben, hogy nem értem azt, ami zajlik…