Ő a legszebb. Nemcsak a vidéken, hanem a világon. Több, mint Hófehérke. Emlékszem, hogy amikor először láttam, egyáltalán semmire sem gondoltam, egyszerűen csak figyeltem. Aztán később még jobban figyeltem, végül pedig már nem tudtam rá figyelni. Mindig kritikus, amikor…

Lágy őszi tájból és sok kedves nőből gyurmázok. Mindig. A kettő misztikusan összefügg, mert nincs lágy őszi táj sok kedves nő nélkül, és nincs sok kedves nő lágy őszi táj nélkül. A szeptembertől mindig varázslatot várok, valami nagy-nagy csodát, amiben végre…

Néha belehalok az életbe. A szeretésbe. Mert én csak szívet-lelket beleadva tudok, kitárulkozóan, önfeladón. Önfeláldozón. És mindig, amikor valaki elutasítja ezt, akkor szenvedek, és indokolatlanul sajnálom magam. Sebezhetőnek, megsebzettnek, érzem magam, és amikor véglegesen,…