Lágy őszi tájból és sok kedves nőből gyurmázok. Mindig. A kettő misztikusan összefügg, mert nincs lágy őszi táj sok kedves nő nélkül, és nincs sok kedves nő lágy őszi táj nélkül. A szeptembertől mindig varázslatot várok, valami nagy-nagy csodát, amiben végre…

Néha belehalok az életbe. A szeretésbe. Mert én csak szívet-lelket beleadva tudok, kitárulkozóan, önfeladón. Önfeláldozón. És mindig, amikor valaki elutasítja ezt, akkor szenvedek, és indokolatlanul sajnálom magam. Sebezhetőnek, megsebzettnek, érzem magam, és amikor véglegesen,…